Beszédfejlődés: Az első fél év

Mind az anyanyelvi tapasztalatszerzés, mind a kommunikáció fejlődése jóval a gyerekek első szavainak megjelenése előtt kezdődik. Körülbelül a méhen belüli élet hatodik hónapjától a magzat szűrten ugyan, de hallja az édesanyja és a környezetében beszélők hangját, ismerkedik anyanyelve dallamvilágával. A megszületést követően azután elindul a baba és az édesanya közötti közvetlen kommunikáció. Ennek két csatornája a testkontaktus és a sírás. A diszkomfortérzetét jelző újszülött sírására az anya – a gondozási feladatok ellátásán túl – megnyugtató és biztonságérzetet nyújtó karba vétellel, öleléssel, ringatással, ritmikus, mély hangú dúdolással válaszol.

Az összehangolódás folyamatában a gondozói reakciókészségtől függően a babák jelzései egyre differenciáltabbá válnak, más-más hangerejű, tónusú és ritmusú sírással közlik az éhségüket, a zavaró pelenkatartalmat vagy éppen a kapcsolódási vágyukat.

Az önfeledt „társalgási” helyzetek is egyre kifinomultabbá válnak. Már az egészen pici babák is önkéntelenül utánozzák a kommunikációs partnerük ajakmozdulatait vagy például nyelvöltését. Kitüntetett figyelemmel hallgatják az emberi beszédet, különösen a legközelebbi gondozójukét, és nagyon hamar képessé válnak arra is, hogy megkülönböztessék az anyanyelvüket más nyelvektől. Saját önkéntelen hangadásaik kezdetben sikkantások, kurjantások vagy olyan eő- oá- ei-szerű magánhangzó-kapcsolatok, amelyek elemei még nem feleltethetők meg pontosan az anyanyelv beszédhangjainak. Idővel megjelennek az első mássalhangzók is, ezek többnyire – a fiatal csecsemők háton fekvő helyzete miatt – torokhangok. A jókedvű babák cuppogással, berregéssel, gurgulázó hangadással jelzik hangulatukat, és mivel még féléves koruk előtt felfedezik azt is, hogy jelzéseikkel hatást tudnak gyakorolni a gondozóikra, gőgicséléssel, mosolygással „párbeszédet” kezdeményeznek és igyekeznek fenntartani is.

Tévhit, hogy ez az időszak nem része a nyelvelsajátításnak. Nagyon is az, a babák már ekkor elkezdik megtanulni a kommunikáció alapszabályait, valamint az anyanyelvükre jellemző ritmust, hangsúlyt és hanglejtést.

Tippek:

• Reagáljunk a baba hangicsálására: amikor elhallgat, válaszoljunk röviden, majd várjunk az újabb megszólalásáig.
• Vegyünk fel rövid időre szemkontaktust a babával. Adjunk neki lehetőséget az arckifejezésünk utánozására: jó móka, amikor nagyra nyitott szánkat vagy nyelvöltésünket látva ő maga is hasonló produkcióval próbálkozik.
• Kísérjük beszéddel a gondozási feladatokat, a dúdolók és ringatók pedig legyenek a napi rutin részei. Ezekkel nemcsak a baba közérzetére gyakorolunk jó hatást, de anyanyelvi mintát is nyújtunk vele.

Dr. Bertalan Regina Frida nyelvész, logopédus-gyógypedagógus
Pécsi Tudományegyetem KPVK

Olvass tovább gyermeked beszédfejlődéséről:

Hallgassátok a Baba HANGoló dalokat kedvenc streaming szolgáltatótok felületén is!