Körülbelül 2-2,5 éves kora környékén figyelheted meg először csemetéden a szerepjáték kezdetleges formáit. Ez az ún. szimbólumjáték, amikor a tárgyakat nem feltétlenül funkcióinak megfelelően kezdi használni. Ilyenkor kicsit kettős tudatállapotba kerül, hiszen természetesen tudja, hogy a kiskifli evésre és nem telefonálásra való, azonban az adott pillanatban ezt a tudást félre tudja tenni. A játék végeztével a kifli ismét kiflivé válik, és jóízűen elmajszolja majd. Ebből is látszik, hogy a szerepjáték komoly szellemi tevékenységet is igényel a gyerekektől.
Szerepjáték gyerekeknek - milyen jelentősége van a szerepjátéknak?
A klasszikus szerepjáték, az „utánzójáték”. Hétköznapi eseményeket, papás-mamást, doktorosdit játszik el, a felnőttek tevékenységeit saját képzelőerejük segítségével újraalkotják. Általában hozzá közelálló személyeket utánoz legszívesebben, ezért nagyon fontos, hogy mindig próbálj meg jó példával járni előtte.
6 éves koráig domináns játékfajta marad ez, de természetesen a későbbiek során is jelen marad.
A szerepjáték egyik legfontosabb feladata abban rejlik, hogy segít feldolgozni gyermeked számára bizonyos kellemes és kellemetlen eseményeket, például egy betegséget vagy egy testvér születését, hiszen a játék során saját indulatait, érzelmeit vetíti ki. A szerepjáték kategóriájába tartozik az is, amikor a gyermeked mesél, történetet talál ki. Ilyenkor gyakran egy olyan eseményt mond el a saját, birtokában lévő eszköztára segítségével, amelynek megértése bonyolult számára, vagy ami az érzelmeit felkavarta. Érdemes ilyenkor odafigyelned ezekre a látszólag kitalált történetekre, mert ezáltal olyan dolgokat is megtudhatsz, melyeket gyermeked lehet, hogy egyébként sosem mondana el.
Ilyen formában tudhatod meg, ha csemetéd haját meghúzta egyik társa az oviban, ha úszás órán elhitették vele, hogyha nem úszik elég gyorsan, kiengedik a cápákat, vagy ha meghallotta, ahogy azt mondta apa anyának, hogy ha még egy perccel tovább kell várnia arra, hogy elkészüljön, akkor fel fog robbanni a feje.
A gyermekek szerepjátékában a felnőtteknek alapvetően négyféle szerep jut: megfigyelő, támogató, segítő és modell. Azt, hogy ezek közül mikor melyiket veheted vagy veszed fel, teljes mértékben az adott helyzet dönti el. Az is előfordulhat, hogy felváltva, egy szerepjátékon belül is váltakoznak, összefolynak, cserélődnek az adott szerepek.
Nem arról van szó, hogy előre ki kell találnod azt, hogy milyen módon szeretnél részt venni a mókában, egyszerűen csak élvezd a helyzetet, örülj neki, hogy részese lehetsz bármilyen formában is gyermeked játékának.
Azért jó és hasznos, ha tudsz ezen szerepek létezéséről is, mert így új nézőpontokat ismerhetsz meg, amelyeknek köszönhetően még jobban megértheted gyermeked lelki világát és elősegítheted annak egészséges fejlődését.
Megfigyelő szerep:
Megfigyelőként a háttérben mozogsz, onnan figyelheted gyermeked problémamegoldó készségét. Néha bizony nehéznek tűnhet megállni, hogy ne avatkozz közbe, ne segíts neki, de próbálj meg megmaradni külső szemlélőnek. Ilyenkor különleges lehetőséged nyílik arra, hogy jobban megismerd csemetédet, hogy milyen gondolatok, érzések cikáznak benne.
Támogató szerep:
Támogatóként a megerősítés, a bátorítás a fő feladatod. Akár szavak szintjén is, de sokszor egy mosoly is elegendő arra, hogy éreztesd a szereteted, hogy érted őt és támogatod abban, amit csinál. Próbálj meg olyan biztonságos környezetet teremteni, amelyben gyermeked el tudja engedni magát, felszabadul és ki tudja fejezni (ha szeretné) az érzéseit is.
Segítő szerep:
Segítőként nyitott, több válaszlehetőséget is magában rejtő kérdésekkel segíthetsz gyermekednek, ha esetleg elakadna. Ezáltal új ötletek, elgondolások felé terelheted, ami a kreativitását és a logikus gondolkodását segítheti elő. Az eldöntendő kérdésekkel az a baj, hogy sokszor csak bezárják az új utak felé nyitó lehetőségeket.
Modell szerep:
Modellként jelen lenni az egyik legfontosabb és egyben folyamatosan megmutatkozó szerep. Ebben a helyzetben azt kell átgondolnod, hogy te magad milyen problémamegoldó képességgel rendelkezel, ugyanis akár tudatában vagy, akár nem, gyermeked mindig figyel. Ha egy olyan probléma merül fel, amit a csemetéd lát, érez, akkor beszélj róla vele, és beszéljétek át azt is, hogy milyen megoldásokkal rendelkeztek az adott helyzetre.
A szerepekben az is nagyon jó, hogy akármelyikről is legyen szó, mindegyik alkalmas arra, hogy te is bármikor becsatlakozz a játékba. Kérd meg gyermeked, hogy adjon neked ő valamilyen szerepet, irányítson téged, írja ő a történet menetét. Sokat segíthetsz azzal is, ha beszélsz neki arról, hogy te sem vagy tökéletes, hogy a felnőttek is hibáznak. Nagyon jó, ha látja azt is, hogy hibázni nem bűn, emellett megtanulja azt is, hogy mit jelent helyrehozni, korrigálni egy-egy hibát.
A közös játék ideális lehetőséget biztosít arra, hogy teljes mértékben részt vegyél csemetéd világában, annak építésben és megértésében. Kifejezi az összetartozást és biztosítja gyermekedet arról, hogy bízhat benned és számíthat rád.
