Anya, hagyd, majd én megcsinálom! Anya, bocsánat. Anya, én úgy szeretlek, mint egy ház! Anyaként, amikor ezeket a mondatokat hallod, visszaigazolást kapsz arról, hogy jól csináltad. Azt érezheted, hogy megtanítottál neki mindent, amit csak lehetett, hogy mindig ott voltál, amikor szüksége volt rád. Ez az az érzés, amit anyaként mindenki meg szeretne tapasztalni. De vajon ez azt is jelenti, hogy tökéletesen csináltad, és így is kell mindig csinálnod, hogy sosem hibázhatsz vagy késlekedhetsz?
Nem, nem kell tökéletesen csinálnod, pont elég, ha ‘elég jó’ vagy.
Egy újszülött még nem képes önálló lényként tekinteni önmagára, számára csak az az egység létezik, amit veled, vagyis az édesanyjával él meg. Te és a babád egyek vagytok, és ez a világ legcsodálatosabb állapota gyermeked számára, amit anyaként egy ideig igyekszel is fenntartani. Megeteted, ha éhes, magadhoz öleled, ha nyugtalan, simogatod, mosolyogsz rá. Úgy tudsz reagálni kis csodád minden rezdülésére, hogy olyan biztonságban érezze magát, ami táplálja ezt az örökkévaló gondtalan boldogságot.
Aztán egyik nap úgy ébredsz, hogy nagyon fáradt vagy, talán már azt sem tudod, hogy amikor kinyitod a szemed, akkor egy új nap kezdődött-e vagy még folytatódik az eddigi. Kimerültél, csak pihenni szeretnél, enni egyet jóízűen, úgy, hogy mindkét kezedet tudod használni, beszélgetni egy nagyot valakivel úgy, mint régen. Kicsit nosztalgiáznál, de igazából erre most nincs idő, és hirtelen magadhoz térsz, mert meghallod kisbabád sírását. Vajon régóta sír? Picit elméláztál, talán el is szenderedtél. Hibát követtél el, várnia kellett, elrontottad. Nem vagy tökéletes anya. Most mi lesz?
Szerencsére nem is kell, hogy tökéletes legyél, sőt, jobb is, ha meg sem próbálsz az lenni. Donald Winnicott, brit gyermekpszichiáter szerint, anyaként pontosan azzal szolgálhatod gyermeked egészséges fejlődését, ha nem vagy tökéletes, hanem időnként porszem kerül a gépezetbe. Ezek az apró, úgynevezett tökéletlenségek ráébresztik babádat arra, hogy nem vagy mindig azonnal ott, és ez elősegíti azt, hogy szépen lassan elsajátítsa azokat a készségeket, amik lehetővé teszik számára, hogy idővel önállóan boldogulhasson. Nem kap meg mindig mindent azonnal, vagy nem mindig történik minden pontosan úgy, ahogyan azt ő szeretné, így megtanulja a türelmet, az alkalmazkodást. Winnicott szerint a jó anya nem tökéletes, hanem ‘elég jó’. Azt mondja, mindig csak annyira vonódj be, amennyire kell, vagyis támogatóan engedd el babádat, hogy felfedezze a világot, de közben a háttérben légy jelen elérhető távolságban, ha szükség lenne rád. Ez feltétele annak a biztonságos kötődésnek, ami elvezet ahhoz, hogy gyermeked egészségesen működő felnőtté váljon.
Hogy is lehetsz ‘elég jó anya’? Engedd meg magadnak, a hibázás lehetőségét, a kis apró tökéletlenségeket. Hidd el, nem dől össze a világ, ha valami nem úgy alakul a babáddal, ahogy szerinted kellene! Ne akarj mindig ott lenni, mindent megelőzni. Ne érezz bűntudatot, ha nem vagy tökéletes, és néha nyugodtan edd meg két kézzel az ebédet vagy mozdulj ki egy estére a barátokkal, mert ettől még ‘elég jó anya’ maradsz, és több nem is kell.
