Apamagány avagy „Csinálom a dolgom”

Ki ne hallott volna már hasonló párbeszédet, amikor apa véletlenül kimarad a felsorolásból. Könnyen a Magány-szigeteken találja magát a férfiember gyermeke születése után. Ezért is érdemes (vissza)csatlakozni a családi managementbe. 

Az apamagány hirtelen és váratlanul alakul ki. A jelenség nem ismert és a közbeszédben sincsen benne. Először az ember nem is érti miért nem érzi magát komfortosan, csak keresi az okot. Vagy keresné, ha nem lenne gyanús, hogy neki éppen most nagyon jól kellene magát érezni. Ebben az ellentmondásos helyzetben könnyű legyinteni a felröppenő rossz érzésekre, viszont utóbb galibát okozhatnak.

Az apaszerep egy kőbevésett elvárás csomag, sok felelősséggel átkötve, amelyekben az apa találja magát, mely szerepben a magány már-már elhagyhatatlan. Hirtelen egy személyben lesz család el- és fenntartó, a csigaház, ami egyszerre érintkezik a külvilággal és véd is tőle. Korunk nagyra értékelt képessége, hogy mindent egyedül oldjon meg az ember, az apákat eléggé sújtja. Segítséget hívni gyengeség? Vagy gyerekség? Szegénységi bizonyítvány? Nem bírod? Valamiért az a magasan értékelt viselkedés, ha egyedül birkózik meg mindennel az apa. Holott ez nagy becsapás! Soha nem volt így az emberiség történelmében, minden nagyobb feladatra csoportok, családok, közösségek szerveződtek. Gondoljunk már egy betakarításra, ami egész télen át ellátta eleséggel a családot. Vicces lett volna, ha egy apa, nyakában gyerekével és 1 db anyuka, hurcikendőbe bugyolált gyerekével viaskodott volna 5 hold terméssel. Vicces, ugye?

Összefogásban minden működés hatékonyabb, avagy „alakzatban jó repülni”. Multi vállalatoknál, vagy nemzetközi kutató csoportoknál olyan bevett szokás ez, hogy egy adott feladatra összeverbuválják a legjobb szakembereket és csapatot csinálnak belőlük. Ellenben ma, a friss szülők szinte csak magukra számíthatnak, egy olyan feladatban, amire régen is nagy családok szövetkeztek. Nincs még egy generáció, ami ennyire magára lenne utalva.

Az apa magánynak, (mintha nem lenne önmagában elég) van egy párja, az anyamagány. Sokszor találkozom párokkal, akik két malomban őrölnek. Apa a külvilágban vívja magányos hétköznapi hősi harcát, anya ugyanezt, csak otthon, a 4 fal között, gyerek társaságban. Két leharcolt ember, akik szomjazzák egymás társaságát, és szeretnének egymásból töltődni, lefáradva, kiszívva próbálnak egymáshoz csatlakozni, de elmossák őket a napi operatív feladatok. Az ősi dinamika szerint, a nő elfogadásával és feltétel nélküli szeretetével képes a férfit olyan erővel felruházni, ahogy az kilép a világba és hamm, bekapja. Cserébe a férfi fészket épít, megvédi a családot a zordságoktól, védőhálót fon a családja alá, ami anyának jelent nagy biztonságot.

Alapvetően két irány létezik. Az egyik, hogy apa bevonja magát a gyerekkel kapcsolatos teendőkbe. Figyelve magát rájön, hogy mik azok a feladatok, események, amiket szívből tud csinálni. Van apa, aki fürdetni szeret és pelenkázni nem, és van, aki fordítva. Ismerek olyan apát, aki képes hajnali 3-kor levinni sétálni a síró gyereket az utcára, mert neki nem gond éjjel kicsit ébren lenni, mások inkább fölkenek hajnalban, hogy munka előtt még tudjanak játszani a gyerekkel vagy reggelit készíteni nekik. A másik út, hogy ha apa tudatosítja magában azokat a tevékenységeket, amik regenerálják, visszatöltik a lemerült aksikat. Azonban a mindent vivő Joker ütőlap az elmagányosodás ellen apának és anyának egyaránt, az a kapcsolódás. Mindkettőjüknek joga van az érzéseihez, és ha ezt képesek megmutatni magukról a másiknak, betekintést engedni a saját sebezhetőségükbe, állapotukba, bizonytalanságukba, amit a másik nem akar megoldani, csak egyszerűen csatlakozik ezekhez az érzésekhez, az felemelő, szívet melengető érzés és létrehozza a bizalom legmélyebb rétegeit. Ritkán képes egy válasz, vagy ötlet megoldani egy helyzetet. Ami a magány és a problémák igazi gyógyszere, az a kapcsolódás.

 

Vadas János, a családok támogatója
apacoach, párkapcsolati tanácsadó és családállító
https://www.instagram.com/kispapacoach_official/