A szeparációs szorongás időszaka

Szeparációs szorongás babáknál - milyen jelei vannak és meddig tart?

A babák 7-8 hónapos koruk körül igazi kis kúszó-mászó felfedezővé válnak, elérnek dolgokat, megkezdődik a szárnypróbálgatás, és az anyáról való leválás folyamata. Ebben az időszakban alakul ki náluk a tárgyállandóság is, ami azt jelenti, hogy megértik azt, hogy ha egy tárgy vagy ember kikerül a látóterükből (pl. egy játékát letakarod vagy kimész a szobából), akkor attól még az a tárgy vagy személy létezik, csak pillanatnyilag nem látható. 

Kisbabád eleinte örömöt lel újonnan szerzett képességeiben, azonban a nagy önállósággal együtt jár a rémisztő, szorongást keltő felismerés is, hogy milyen óriási és ismeretlen világba csöppent bele. És ami a legrosszabb, hogy anya nincs mindig karnyújtásnyira, sőt, el is tud tűnni a szem elől! Ezért, ha rajta múlna, akkor legszívesebben mindig a lábaidba csimpaszkodva, de legalábbis pár centi távolságban lenne tőled egész nap. Ezt az állapotot nevezzük szeparációs szorongásnak.
 

Mik a jelei? 

• A gyermeked sírni kezd, amint kikerülsz a látóteréből és állandóan a nyomodban van, árnyékként követ.
• Nem szeret egyedül játszani, folyamatosan igényli, hogy ott legyél mellette és szórakoztasd. 
• Nehezen alszik el, holott korábban nem volt ilyen probléma, vagy korábban jól alvó kisbabád nyugtalanul alszik, többször felébred annak ellenére, hogy egy ideje már szépen átaludta az éjszakákat.
• Idegenekkel szemben bizalmatlanná válik.
   

Meddig tart az elválástól való félelem időszaka?

A szeparációs szorongás babánként eltérő mértékű és intenzitású lehet. Van, aki jobban viseli, és csak néha-néha riad meg és iszkol vissza szülei biztonságot nyújtó közelségébe, más gyerekek viszont annyira ragaszkodóvá válnak, hogy még a mosdóba sem lehet nélkülük kimenni. A szeparációs szorongás első hulláma gyermeked 7-8 hónapos korától kezdődik, de ne aggódj, általában csak egy-két hónapig tart a nagyon intenzív, ragaszkodó, hangulatváltozásokkal teli időszak. Sajnos általában nem lehet megúszni ennyivel. Másfél éves kora környékén, mikor már szaladozik, ismét rátörhet a szorongás a még nagyobb szabadság hatására. Szerencsére ilyenkor már nagyon sok mindent megért, ezért könnyebb elmagyarázni neki, hogy mi, miért történik körülötte.
 

Hogyan segíthetsz babádnak ebben az időszakban?

Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanod, hogy a szeparációs szorongás nem egy állandó dolog, hamar túl lesztek ezen az időszakon is. Ehhez azonban szükséges, hogy kisbabád megtapasztalja azt a biztonságot, amit csak te nyújthatsz neki. Magabiztosan és szeretettel fordulj felé, légy türelmes vele, alakíts ki stabil és következetes kereteket és szabályokat kisbabád számára.  Ne erőltesd az elválást, de tartsd fenn a korábban megszokott életritmusotokat. Tehát, ha korábban is volt már rá példa, hogy 2-3 órára más vigyázott gyermekedre, akkor ezen ne változtass. Viszont nem érdemes ebben az időszakban újításokat bevezetni (például elkezdeni a külön szobában altatást vagy a bölcsibe szoktatást).
 

Néhány hasznos tipp a szeparációs szorongás kezelésére:

1. Beszélgess vele! Minden elválás előtt részletesen meséld el neki, hogy hova mész, meddig, mi fog történni, ki fog addig vigyázni rá. Nem baj, hogy ő még nem reagál, hidd el, hogy nagyon figyel minden szavadra és idővel egyre jobban megérti majd a helyzetet.
2. Fontos, hogy olyan dolgokhoz kösd a hazatérést, ami a napirendjében benne van, így még a kisebb gyermek is érteni fogja, mikor várhat haza. Ezt pedig minden körülmények között tartsd be, hogy kisbabád érezze, hogy megbízhat benned! Gyermeked önbizalmát növeli, ha azt érzi, hogy bízol benne.
3. Kezeld határozottan az elválást. Miután elmondtad neki a forgatókönyvet, egy vidám mosoly keretében köszönj el tőle, mielőtt elindulsz. Ne vacakolj, mert meg fogja érezni (és ki is fogja használni), ha bizonytalan vagy.
4. Ha olyan családtag, közeli ismerős vigyáz babádra, akit gyermeked már megismer, úgy könnyebben elfogadja majd, hogy egy időre elmész otthonról. Viszont ebben az esetben sem ajánlott azonnal távoznod, játszatok egy kicsit közösen csemetéddel és a felvigyázóval, hogy gyermekednek legyen ideje feloldódni.
5. Könnyebb az elválás, amikor kisbabád már benne van egy játékfolyamatban valakivel. Ilyenkor megoldás lehet, ha már előtte szólsz neki, hogy játék közben el fogsz menni, de az esti fürdetésre / reggeli ébredésre biztosan hazaérsz! 
6. Napközben engedd neki hadd kövessen! Amíg a konyhában tevékenykedsz, ültesd be az etetőszékébe vagy kisebb baba esetén kösd fel magadra hordozóba, hogy rálásson arra, hogy éppen mit csinálsz.
7. Folyamatosan beszélj arról, hogy épp mit csinálsz: „Most elmosom ezt a poharat, hogy szép, tiszta legyen. Megkeverem a husit, nehogy odaégjen! Elolvasom ezt a levelet, amit most hozott a postás bácsi” stb. Ez azért nagyon jó, mert ha érzi, hogy részese lehet ő is ezeknek a számodra hétköznapi, de számára új és izgalmas történéseknek, úgy a figyelme is elterelődik a szorongásos érzésről.
8. Ha új, idegen helyen vagytok, ne vidd be rögtön a társaság középpontjába, hanem hagyj neki egy kis időt, hogy mint szemlélő, bátorságot gyűjtsön az új hely és az új emberek felfedezésére, megismerésére.
    

Amit semmiképp se tegyél a szeparációs szorongás időszakában

Ne hagyd magában sírni, ne zárd be a szobába/járókába, és ha meg tudod oldani, akkor ne utazz el hosszabb időre ebben az időszakban. Ne félj attól, hogy környezeted esetleg azt gondolja, hogy ezzel elkényezteted, „elkapatod” a kisbabád. Épp az ellenkezője! Azzal, hogy megadod gyermeked számára azt a biztonságot, amit csak egy anya tud nyújtani, épp az önállósodás folyamatát segíted. Ha sikeresen átvészelitek ezt a pár hónapot, jó eséllyel egy sokkal magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb babád lesz a végére.

Ne feledd, hogy nagyon fontos időszak ez csemetéd számára, hiszen a kis szárnyai próbálgatásával tanulja meg, hogy hol vannak a határok, mit szabad neki és mit nem? Kiben bízhat, kire számíthat ebben a világban, milyen képességei vannak? Mi az, amit már önállóan is képes megtenni és mi az, amihez segítségre lesz szüksége? Neked pedig semmi egyéb feladatod nem lesz, minthogy kezecskéjét fogva végigvezesd ezen az úton.