Kontroll Kapitány

Az ilyenre mondják: szerelmük az égben köttetett. Árnyas fák alatt, virágillatban és barátok gyűrűjében keltek egybe. Akkor még oly távolinak tűntek a viharfelhők.

Múlt az idő, Érzelmes Éva meg csak telt, kerekedett, szíve alatt új életet hordott. Kontroll Kapitány büszke apaként építette a fészket. Közeledett, egyre közeledett a vihar. Örültek is meg nem is, de a viharban végül megszületett Animus Antal. S attól fogva derű és ború egymást váltották. 

A népmesébe illő fordulatok ismerősek lehetnek sokunknak. De hát a mesék pont attól mesék, hogy ki-ki felismerhet benne hasonlóságokat saját életével kapcsolatban. A mesék a lakodalommal érnek véget, és ahol a mesék véget érnek, ott kezdődik az élet. Ki hallott már olyan meséről, ahol a főhős reggel 8-ra irodába megy, délután hazaér és ez ismétlődik 365 oldalon? Pedig tanulságos lenne. Kontroll Kapitány és Érzelmes Éva kalandjai úgy folytatódnának, hogy Animus Antalka születése felkavarta szülei idilli kapcsolatát. A sok sírás, éjszakázás, költségek, elhanyagoltság, veszekedés, éket vert az álompár közé. Érzelmes Évát nem elégítette ki anyasága és az otthoni teendők. Bezárva érezte magát. Életútja lemondásokkal volt kikövezve. Kezdett elfogyni nőként, feleségként, és a végén már anyaként is. Ellepték hínáros feladatainak hullámverései.

Kontroll Kapitány azonban mentőövet dobott szerelmének. Tollal és papírral terveket skiccelt, megoldásokat keresett, effektív cselekvési tervet dolgozott ki, és kiragasztotta a hűtőre, hogy mindenki lássa, mit kell tenni az okok megszüntetéséért. Büszke volt magára. Csillogott a szeme. Úgy érezte kihúzta a gondok méregfogát, most már Évának nem lehet oka panaszra. Mindennek úgy kell működnie, mint a karikacsapás. Eltelt pár nap, és a cselekvési terv papírja megsárgult a hűtőszekrényen. Éva továbbra is fáradt volt. Elkeseredett, tehetetlen, olykor dühös, néha szomorú. Kontroll Kapitány nem szerette az érzelmek eme dagályosságát. Az ő fejében, akkor jó a házasság, ha mindenki mosolyog. Ha panaszkodás, sírás van, akkor elromlott a házasság. Vagy ő nem elég jó. De hát ez egy kapitánnyal nem fordulhat elő. 

A körülmények radikális sebességű változékonysága felborított azonban minden tervet. Érzelmes Évát ez nagyon földhöz csapta. Kontroll Kapitányt azonban nem olyan fából faragták. Elengedte füle mellett felesége sirámait, és újabb terveket módolt ki. Immáron nem csak közöseket, hanem kifejezetten Éva számára is. Majd ő megoldja, hiszen az ő kezében van a kormányrúd. Legalábbis így mesélték az öregek, hogy így kellene lennie. Bokros teendői mellett, amennyire tudott, részt vállalat az otthoni feladatokból, de ideje nagy részét mégis házon kívül kényszerült tölteni. A remek tervek, azonban rendre dugába dőltek. Kontroll Kapitány kezdte türelmét veszíteni. Vörös düh izzott a mellkasában és egyre újabb és újabb terveket szőtt, feladatokat vett a nyakába, de úgy tűnt ez sem elég. Érzékeny Éva viszont magányosnak érezte magát. Nem tudott már Kontroll Kapitánnyal beszélgetni, mint régen, mert a férje a tervek kovácsolásába temetkezett. Nem hallotta őt. „Hallgass meg!” – könyörgött Éva férjének. „Meghallgatlak, de mi a megoldás? Mit kell tennem?” – szólt a replika. A közös hajó, lassan két tutajjá változott, és távolodni kezdtek egymástól. 

A mese végződhet hajótöréssel is, és révbe éréssel is. Azt tapasztalatom, hogy sok férfinak nehéz elhinni, hogy vannak helyzetek, amikor „nem kell csinálni SEMMIT” és a nem tevés az maga a megoldás. A legtöbb nő, amikor panaszkodik, nem vágyik megoldásra. Vagy nem ott és nem akkor. Hanem csak az érzéseinek az elfogadására és validálására. Felnőtt nők, a legtöbbször pontosan tudják, hogyan lehet egy helyzetet megoldani. Nem arra van szükségük, hogy Kontroll Kapitány átnyúljon a fejük fölött, vagy helyettük oldja meg, vagy okoskodjon, pszichologizáljon a helyzet fölött, hanem csak elfogadásra. Tegyük rögtön hozzá, a férfiak ezt nem rosszból csinálják. A férfiakat a tevésre, a csinálásra szocializálják, így nehéz belehelyezkedni az ellenkezőjébe. Erről szól az igazi empátia. Vannak, akik használják ezt a szót, de nem azt értik alatta, amit igazából jelent.