A legtöbb ember, ha azt hallja, hogy valaki magányos, nagy valószínűséggel nem egy olyan fiatal nőre gondol, aki éppen élete nagy kalandjába kezdett: szakít eddigi hétköznapjaival, gyereket vállal és anya lesz, éppen úgy, ahogyan ezt Te is tetted.
De mit is jelent pontosan a magány, és vajon miért kapcsolhatjuk össze ezt a fogalmat az anyává válás folyamatával? A magány egy olyan hiányérzetből táplálkozó érzés, ami abból adódik, hogy a szeretet és az önmegerősítés iránti szükségleteid nincsenek kielégítve. Csodálatos dolog, amikor érzed, hogy szeretve vagy. Mások szeretetével egy olyan megerősítést kapsz, ami segít elfogadni önmagadat úgy, ahogy vagy, hiszen mások is éppen ezt teszik veled.
Pontosan ezt az érzést keresed újdonsült anyukaként is. Egy teljesen új, ismeretlen szerepben kell boldogulnod, ahol bizonytalan vagy, és nagy szükséged lenne a szeretetre ahhoz, hogy el tudd hinni, hogy anyaként is helytállhatsz. Egy új csoport, közösség tagjává válsz, az anyák közösségének tagjává, és minden vágyad, hogy beilleszkedj ebbe a csoportba. Nem önmagadat akarod feladni, csak egyszerűen annyit szeretnél, hogy elismerjenek anyaként, hogy érezd, hogy az ’anya’ megszólítás neked is joggal jár.
Az emberek életük során számos csoport tagjai lesznek, így például a család, az iskola, a munkahely vagy a baráti társaság tagjai. Ilyenkor könnyen meglehet, hogy gondolataid, érzéseid és viselkedésed is befolyásolva van, hiszen amikor egy csoport tagja vagy, akkor fontos, hogy a tagokkal hasonlónak érezd magadat, hasonlóan gondolkodj, ahogyan ők, azt tartsd helyesnek, amit ők. Ezek a vezérelvek egy csoportban a normák, amiket mindenki elfogad, követ és egyetért vele.
Anyaként áthelyeződik a fókusz. Nem könnyű megélni a változást, hogy egy időre valamennyire el kell szakadnod a korábbi csoportjaidtól, ahol már ismerted a biztonságot adó normákat. Helyette egy „új helyre” kerülsz, egy olyan helyre, ahol kezdetben nem ismered a normákat, így elszigetelve, egyedül és magányosan érzed magadat. Új, anya szerepedben számos speciális készséget kell elsajátítanod, hogy boldogulj a társas folyamatokban, ehhez nyitottnak kell lenned. Ilyenkor, a rengeteg új információ a szülésről, etetésről, altatásról, babaápolásról, és a tény, hogy sokszor teljesen alkalmatlannak érzed magadat egyes anyai feladatokra, olyan érzéseket kelthet benned, amik könnyen vezethetnek magányossághoz, és az azzal járó olyan érzésekhez, mint a zavarodottság, a meg nem értettség, a szorongás, a bizonytalanság és az önbizalom csökkenésének érzése, valamint fogékonyabb lehetsz bizonyos betegségekre, és többet is sírhatsz. Ez nagyon megterhelő és félelmetes lehet, de ne ijedj meg! Nem vagy egyedül ebben a magányban, sok anyuka küzd hasonló nehézségekkel, érzésekkel. Arra érdemes figyelni, hogy ne kerülj bele egy negatív spirálba azáltal, hogy nem mered másoknak, esetleg magadnak sem bevallani, hogy min mész keresztül. Nyugodtan elmondhatod, hogy mi zajlik benned, akár a párodnak, a családodnak vagy egy jóbarátnak, mert bár egy új közösség tagjává válsz, és anya leszel, az életedben eddig szerepet játszó fontos emberek nem tűnnek el mellőled. Továbbra is jelen vannak, és segíthetnek abban, hogy túllendülj az anyamagányon. Továbbá kereshetsz hasonló élethelyzetben lévő anyukákat is, akikkel megoszthatjátok hasonló megéléseitek, gondolataikat, ezzel is csökkentve azt az érzést, hogy teljesen egyedül vagy, egy egyedüli problémával.
Azzal, hogy beszélsz róla, és be mered vallani, hogy milyen nehéz megküzdened a magánnyal az anyává válás folyamatában, talán jobban megérted majd saját magadat is, az érzéseidet, és könnyebben megtalálod a saját megoldásodat is a helyzetre. Ha elmondod, hogy mi bánt, és mások végighallgatnak, újra érezni fogod, hogy törődnek veled, hogy szeretnek és megerősítenek, és ez segít abban, hogy megküzdj a kezdeti nehézségekkel.
