„Ő a mi kis boldogságunk!”, „Fantasztikus érzés anyának lenni!”, „A kisbabám mosolya kárpótol az éjjeli virrasztásokért!” Igen, de mi lenne, ha egyszer őszintén elmondanád a babád látványától felvillanyozott rokonoknak, szomszédoknak, járókelőknek, hogy valójában mi is zajlik benned?
Mert azzal mindenki egyetért, hogy mekkora boldogságot hozhat magával egy baba születése. Amikor először ráfog az ujjadra, az első neked intézett mosolya, az első kis gügyögései, a jóllakott, álomittas tekintete. A szülői szeretet egyre erősödő érzését változó, hogy ki mikor kezdi el érezni, de az biztos, hogy mindenkit előbb-utóbb utolér. Lehet, hogy már akkor megtapasztaltad, amikor a baba még a hasadban volt, előfordulhat, hogy a szülést követően, az első találkozáskor jelent meg, és az is lehet, hogy jóval később, akár hetekkel, hónapokkal a babád megszületését követően ért utol, vagy fog utolérni a szülői szeretet érzése. Ez az érzés pedig egy jó érzés, ez egy ’helyes’ érzés, ezzel senki nem vitatkozik, erről bátran beszélhetünk.
Mi van azonban azokkal az érzésekkel, amikről annyira nem szoktál beszélni? Mert nem illik róla beszélned, mert nem mersz róla beszélni, mert nincs erőd róla beszélni? Mi van, ha azt érzed, hogy voltál már boldogabb? Ha a fáradtság vagy állandó aggódás nem engedi, hogy teret engedj a boldogságodnak? Mik okozhatják azt az érzést, hogy valami nem stimmel?
Számtalan tényező okozhatja, akár önmagában, akár egymást erősítve. Amit ezzel kapcsolatban sose felejts el, hogy nem létezik olyan, hogy ’helyes’ vagy ’helytelen’ érzés. Bármit is érzel, arról Te nem tehetsz, ezt érzed, és kész, ezt az érzést valami okozza. Amit viszont megtehetsz, az az, hogy beszélsz róla.
Előfordulhat, hogy nem rég mentél keresztül egy traumatikus szülésélményen, amely szélsőséges esetben még akár hosszú ideig okozhat számodra poszttraumás stressz zavart, olyan tünetekkel, mint a rémálmok, saját testtől való idegenkedés, folyamatos készenléti állapot vagy bénító szorongás.
Attól függetlenül azonban, hogy a szülésed negatív vagy pozitív élményként csapódott-e le benned, komoly kihívásokkal teli időszakba csöppensz bele újszülött kisbabáddal. Régebben, a hagyományos falusi kultúrákban a gyermekágyat úgy hívták, hogy a „boldogasszony ágya”. Akkor még a közösség, illetve az együtt élő nagycsaládok tagjai segítettek az újdonsült anyukának, hogy elsődleges feladata az újszülött ellátása lehessen, az anya és gyermeke minél jobban összehangolódhasson, ezzel maximálisan megélve ezt az időszakot. Mára a generációk együttélésének megszűnésével extrém kimerültség, és kialvatlanság jellemzi a friss anyukákat. Ilyen körülmények között kell feldolgoznod a családi szerepeitek átrendeződését, hogy a szüleidből nagyszülők lettek, belőletek, a korábbi szerelmespárból pedig apa és anya lett. Az új élethelyzeteddel kapcsolatos érzéseid magukkal hozhatják a gyász érzését, hiszen egy hosszú időszak zárult le, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. Ez akkor is igaz, ha nem az első babád született most meg, hiszen ilyenkor is történik egy komoly átrendeződés, a „család szeme fénye” mellé érkezik egy újabb „család szeme fénye”, és az új testvér elfogad(tat)ása is komoly kihívásokat jelenthet számodra ebben a sohasem sem könnyű kezdeti időszakban.
Olyannyira sok a nehézség ebben az időszakban, hogy a Magyarországon történő, évi kb. 90.000 szülés után, 9-10.000 kismama szülés utáni depresszióba süllyed. Fontos tudnod, hogy ez bárkivel előfordulhat, de tényleg bárkivel. A legpozitívabb és legéletvidámabb lányokkal, nőkkel is. A tapasztalat szerint azonban vannak tényezők, amik növelik a kockázatát, így például ha irreálisak az elvárásaid magaddal szemben, ha hiányzik mellőled a támogatás, vagy ha nem számíthatsz a partneredre.
Amikor a szülés körüli nehézségekről beszélünk, nem hagyhatjuk említés nélkül a testedet érő megpróbáltatásokat sem, hiszen a test és lélek elválaszthatatlan egymástól, és számtalan testi változást is fel kell dolgoznod friss anyukaként. A tested – akárhogyan is történt, de valamilyen mértékben mindenképpen– megszenvedte a szülést, gyakran a szoptatás sem egy leányálom az első időszakban. Emellett türelmetlenül várhatod tested visszaalakulását is, sokszor hiába, hiszen – ha mások nem is látják, de Te igen, hogy – pontosan ugyanolyan már sohasem lesz, és korábbi, jól ismert tested elvesztését szintén követheti gyászreakció.
Számtalan különböző tényező nehezítheti még ezt a kezdeti időszakot, hogy lehetetlen mindet megemlíteni, annyi félék vagyunk, annyi különböző történettel. Ehelyett arra hívnánk fel a figyelmedet, hogy bármin is mész keresztül, akár szomorúság, akár boldogság, akár ezek váltakozása, vagy keveredése, találd meg azokat a személyeket, fórumokat, ahol kiadhatod magadból a Téged feszítő gondolatokat, érzéseket. Ahol, aki előtt nem kell magyarázkodnod, nem kell mérlegelned a szavaidat, ahol meghallgatják a mondanivalód, és nem értenek félre. Egy pillanatig se szégyelld azt, amit érzel, mert bármi is legyen az, egy így teljesen rendben van.
Felhasznált irodalom:
Félegyházi Zs. és Adler, M. (2013). Hangulati betegségek és azok kezelése a terhesség alatt és a szülés után–áttekintés. Neuropsychopharmacol Hungarica, 15(1), 40-48.
Gitidészné Gyetván,K., Schneiderné Diószegi E. és Molnár J. E. A gyermekágyas időszak testi és lelki történései. Varga K., Andrek A. és Molnár J. E. (Szerk.). A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében (286-296. old.). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.
Losonczi Á. (1998). A legnagyobb életforduló: a gyerekvárás, szülés, születés - A társadalomkutató szemével. - Kutatási tapasztalatok – gondolatok. Előadás az Aktív Szülés Társaság részére, Dobogókő, 1998.
Ha szeretnél többet megtudni az Anyahangoló munkásságáról, fedezd fel blog, Facebook és Instagram oldalaikat is!
