A társadalmi párbeszéd fontos része azonban, hogy bemutassuk és elismerjük az apukák családban betöltött szerepét, közös szerepvállalását, ezért is osztjuk meg veletek örömmel egyik olvasó apukánk személyes élményeit és véleményét a témával kapcsolatban.
Az alábbiakban Kéry Viktor vendégcikkét olvashatjátok:
A napokban olvastam egy cikket, ami egy nagyon fontos témát boncolgat. A címe Az anyák régi és új barátai. Hiánypótló a téma körbejárása, hiszen rengeteg anya küzd a szülővé válás folyamatával. Ami viszont picit csalódottá tesz az az, hogy kizárólag Anya szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, pedig kétgyermekes apaként szerintem sok férfitársam nevében mondhatom, hogy mi is itt vagyunk ám.
Természetesen nem is kell kizárólag csak apára gondolni, hiszen tudjuk, hogy a Család az Család, tehát teljesen mindegy milyen neműek a szülők, a lényeg a gyermeket körülvevő szeretet. Vegyünk így egy optimális állapotot, amikor mindkét szülő jelen van a csöppség életében. Személy szerint nekem is sok barátom van, sokukkal tudom a kapcsolatot is tartani, de nem állítom, hogy minden ugyanolyan, mint a gyerekek születése előtt. Elárulok egy nagy titkot, nem is lesz ugyanolyan. De ez nem baj, meg lehet találni a közös optimumot, amikor mindkét szülőnek megvan a saját én ideje és természetesen a közös programozásnak is megvan a maga helye. Ehhez viszont mindkét félnek ki kell vennie a részét a gyerek körüli elintéznivalókból nem csak anyának. Anyának pedig el kell hinnie, hogy neki is jár a szabadidő, a gyerek nélküli programok és a feltöltődés. Természetesen ez magával hozza azt is, hogy közben meg kell bíznia apában, aki nemcsak, hogy tudja mi a dolga a gyerek körül, de szívesen meg is csinál mindent. Mert gyereket nevelni melós dolog, ami néha sírás és küszködés, de legtöbbször boldogság mindenek felett.
És honnan is kanyarodtunk ide? A saját példámat tudom felhozni, amivel szeretném előre leszögezni, hogy nem az okoskodás a cél, hanem a rávilágítás arra, hogy apa is itt van ám. Az Y generáció tagjaként pontosan tudom, hogy milyen egy olyan társadalomban felnőni, ahol anya dolga a gyereknevelés és a ház körüli teendők. Tudom nem mindenhol volt ez így, de a nagy többség biztosan hallotta és ismeri ezeket a sztereotípiákat. De van ennek egy nagy haszna is, bármilyen furán hangzik, sokunk ebből tanulta meg, hogy lehet másképp is csinálni. Nem kizárólag anya feladata a gyereknevelés, apának pedig nem pusztán annyi a szerepe a családban, hogy biztosítsa a megélhetéshez szükséges anyagi javakat. Vannak természetesen olyan kapcsolatok is, ahol továbbra is fennmaradnak ezek a dolgok és nem is célom ezzel az írással bárki felett pálcát törni. Viszont fontos kihangsúlyozni, hogy manapság már nem ez a sztenderd és lehet másképpen is. Én személy szerint a kislányom megszületésétől kivettem és ki is akartam venni a részemet mindenből. Élvezem minden percét, teljesen mindegy, hogy épp az etetésről van szó, vagy a pelenkázásról. A fürdetés, altatás ezek mind-mind olyan feladatok, amiket a legnagyobb örömmel vezénylek le, éppen úgy, mint egy közös játszóterezést egy fárasztó és hosszú nap után. És így is van ez jól, mert ez teszi lehetővé, hogy kialakuljon az egészséges egyensúly a gyerek körüli tennivalók kapcsán. Így jutunk el ahhoz a ponthoz, amikor tudunk egyáltalán beszélni arról, hogy hogyan szervezzünk meg egy baráti találkozót, vagy bármilyen programot a gyerekeink nélkül. Ha nincs meg ez a kölcsönös egymásnak segítés, akkor ez fenntarthatatlan és előbb utóbb anya be fog sokallni. De mondok mást, apa is.
Nem szabad egyik felet sem kihagyni ebből a történetből, mert apának is vannak terhei, frusztrációi és félelmei.
Nekem is nehéz olykor, szeretnék én is egy jót grillezni vagy túrázni a barátokkal, és közben nem azon aggódni, hogy a kedvesem hogyan birkózik éppen otthon a gyerekekkel. A FOMO jelenség ugyanis a szülők mindegyikét érinti és szembeszállni vele csak igazi csapatmunkával lehet. Nyíltan és őszintén kell beszélni a problémákról, és közösen kell megtalálni azt a mindkét félnek megfelelő állapotot, amiben minimalizálni tudjuk a negatív gondolatok és érzelmek számát. Így sem lesz mindig minden tökéletes, hiszen az élet nem csak végtelen boldog pillanatok sokasága. De a negatívumokból is könnyen lehet előnyöket kovácsolni. Egy jól megszervezett hétvége, egy barátokkal eltöltött este, ezek mind-mind hozzá tudnak adni a család egészséges egyensúlyához. Ebből én apaként ki szeretném venni a részem és bíztatok rá mindenkit, hogy tegyen hasonlóképpen. Hiszem, hogy a feleségemnek is jár ugyanannyi csajos este, mint amennyi pasis nekem a gyerekek nélkül.
Mi tehát a végső konklúzió? Egymás közt csak őszintén, tabuk nélkül érdemes.
Ne legyen ciki egyik félnek sem időben, szólni, hogy „figyelj, most kivagyok” vagy „nézd, most muszáj elmenjek, és kicsit magammal foglalkozzak”. Egy jó társ véleményem szerint ilyenkor támogatja élete szerelmét, és együtt közösen mindent meg tudnak oldani. Ne várjuk meg azt az állapotot, amikor már borul az a bizonyos bili. Úgyhogy kedves Anyák, Apák, Társak, SZÜLŐK, végül csak azt szeretném kérni, hogy vigyázzatok egymásra, magatokra és mindig figyeljetek a párotokra, mert együtt indultatok el egy hosszú közös útra, amiből még rengeteg szép pillanat fog kerekedni és csak rajtatok múlik, hogy az akadályokat hogyan veszitek majd. Apa itt van, számíthattok rá.
Szerző: Kéry Viktor
