Manapság egyre népszerűbb téma a FoMO, a „Fear of Missing Out”, vagyis az attól való félelem, hogy kimaradhatsz valamiből. A téma egyik szakértője és kutatója, Andrew Przyblyski így pontosítja a jelenséget: „átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk”. Friss szülőként ez a mozaikszó tulajdonképpen a „Fact of Missing Out”- ot is jelenthetné, azaz annak a tényét, hogy valóban kimaradsz valamiből, ugyanis ekkor ez nem csak egy érzés, hanem ténylegesen meg is történik.
Régen a közösséghez tartozás az életben maradás záloga volt, és ez a mai napig az ember alapvető szükségletei közé tartozik. Minden bizonnyal Te is igényled ‘a valahova tartozás érzését’, ezt pedig jellemzően a másokkal megélt közös élmények adhatják meg neked. További nehezítés lehet számodra – és a legtöbb friss szülőnek napjainkban –, hogy nagy eséllyel Te is az Y-nak nevezett generáció büszke képviselője vagy, azaz a 70-es évek legvége és a 90-es évek második fele között születtél, és így azok közé tartozol, akiket az első „élményhajszoló generáció”-nak neveznek. Ez azt jelenti, hogy annak a generációnak a szülöttje vagy, amelyik már előnyben részesíti az élményeket, a materiális javakkal szemben, vagyis kevésbé „cuccokra” költ, mint utazásokra, fesztiválokra vagy más élményekre, kalandokra.
Ezért friss anyukaként lépten-nyomon előtörhet belőled a szomorúság, hogy nem tudsz mindenhol ott lenni, ahol szeretnél, és ha néha-néha sikerül is valahol megjelenned, hamarabb el kell jönnöd, így nem tudsz ugyanúgy jelen lenni, és benne lenni a történésekben, mint korábban. Talán már azt is megfigyelted, hogy egyre ritkábban is szólnak Neked a barátaid, ha találkoznak.
Történik ez annak ellenére, hogy Te is - mint ahogyan sokan mások manapság –, azzal az elhatározással készültél a gyerekvállalásra, hogy a Te életedet ugyan nem fogja gyökerestül felforgatni a gyerek, és úgy tervezted, hogy továbbra is aktív társasági életet fogsz majd élni, „ugyanolyan normális maradsz”. Nem fogsz fürdetésre vagy altatásra hazarohanni a találkozókról, nálatok nem lesznek látogatási szabályok, ugyanúgy bármikor felugorhatnak a barátok, mint korábban, nem fogod a baba nyűgös napjára hivatkozva rendszeresen visszamondani a programokat, viszed majd magaddal mindig mindenhova, mondván, a gyerekek úgyis könnyen alkalmazkodnak, a tied is felveszi majd a Te életritmusodat, hiszen minden csak nevelés és hozzáállás kérdése. Aztán legtöbbször valahogy mégsem így történik, és valahogy mégsem lesz semmi sem a régi.
Ha megpróbálod vinni a gyereket a találkozókra, akkor vagy rá, vagy a barátaidra nem tudsz úgy koncentrálni, és csak frusztrált lesz mindenki. Vagy az egész találkozó csak a gyerekről fog szólni, mert mindenki vele foglalkozik, és nem biztos, hogy ez volt a célotok a találkozóval, mert bár biztosan érdekli őket a babád, de feltehetően azért rád is kíváncsiak. Ha pedig megpróbálod otthon hagyni, és nélküle programot szervezni, napokkal, hetekkel előtte már el kell kezdened a szervezkedést, ha egyáltalán van kire rábízni, illetve még ha lenne is, még mindig ott csücsül a „bűntudat kisördöge” a válladon, aki azzal traktál, hogy hogy tehetsz ilyet, hogy magára hagyod szegény kisbabádat. Aztán ha valahogy sikerül mégis elindulnod otthonról nélküle, a „bűntudat kisördögét” viszed magaddal a válladon, aki mindent megtesz, hogy szabotálja a felszabadult baráti találkozásaidat, vagy egyébként bármilyen más énidő tevékenységedet, legyen az a kozmetikus, vagy egy fél óra futás. Abban az esetben pedig, ha minden sikerül, és végre egy kávézóban ülsz a barátnőddel, vagy egy romkocsmában a barátaiddal, azon kapod magad, hogy legszívesebben folyton kisbabádról beszélnél, hiszen gyakorlatilag ő most az életed, más nem is igen történik veled mostanában, amiről beszélni tudnál. Ez azonban nem biztos, hogy mindenki számára izgalmas téma, sőt néha egyenesen kellemetlen is lehet, elsősorban a még nem babázó barátaid, barátnőid előtt, akiknek akár unalmas, vagy még fájdalmas is lehet a téma. Az pedig számodra lehet fájdalmas, ha észreveszed, hogy ez így van, és egyáltalán nem érdekli őket a kisbabád, és így valójában a Te mostani életed. Így aztán hamar elkezded inkább más anyukák társaságát keresni, akikkel azt érzed, hogy egy nyelvet beszéltek, és sokkal könnyebb összehozni a találkozókat is, hiszen mehettek együtt a játszótérre, vagy valamilyen baba-mama klubba, és tudjátok, hogy nem kell magyarázkodnotok akkor, ha végül az egész délután alatt csak pár mondatot sikerül érdemben beszélnetek egymással.
Mi azt tanácsoljuk, hogy minden nehézség ellenére, törekedjél korábbi baráti kapcsolataid életben tartására. Egyrészt, mert Te sem fogsz örökké babázni, ez egy átmeneti időszak az életedben, így nem érdemes felszámolnod meglévő, az idő próbáját eddig is kiálló kapcsolataidat, másrészt igazán felszabadító tud lenni, ha akár csak pár órára is, de nem a baba témák körül járnak a gondolataid, hanem tankolsz egy kicsit a baba zónán kívüli élményekből, kalandokból, történetekből. Továbbá még egy jó tanács: 100%-ig bízz meg abban, akire hagyod a kisbabádat! Nem véletlenül választottad őt, és egyszer már meghoztad a döntést, hogy bízol benne, és elindultál otthonról. Ő is könnyebben fog tudni kapcsolódni babáddal, ha nem ellenőrizgeted, és zavarod meg őket aggódó üzenetekkel, telefonhívásokkal, valamint neked is sokkal könnyebb lesz felszabadultan élvezni azt a kis énidőt, amit kaptál, hiszen a válladat nyomó felelősség - bár kis időre történő, de teljes - elengedésével egyidőben, a válladon ücsörgő „bűntudat kisördög” is távozni fog.
Ha szeretnél többet megtudni az Anyahangoló munkásságáról, fedezd fel blog, Facebook és Instagram oldalaikat is!
