Az anyák régi és új barátai

Manapság egyre népszerűbb téma a FoMO, a „Fear of Missing Out”, vagyis az attól való félelem, hogy kimaradhatsz valamiből. A téma egyik szakértője és kutatója, Andrew Przyblyski így pontosítja a jelenséget: „átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk”. Friss szülőként ez a mozaikszó tulajdonképpen a „Fact of Missing Out”- ot is jelenthetné, azaz annak a tényét, hogy valóban kimaradsz valamiből, ugyanis ekkor ez nem csak egy érzés, hanem ténylegesen meg is történik. 

Régen a közösséghez tartozás az életben maradás záloga volt, és ez a mai napig az ember alapvető szükségletei közé tartozik. Minden bizonnyal Te is igényled ‘a valahova tartozás érzését’, ezt pedig jellemzően a másokkal megélt közös élmények adhatják meg neked. További nehezítés lehet számodra – és a legtöbb friss szülőnek napjainkban –, hogy nagy eséllyel Te is az Y-nak nevezett generáció büszke képviselője vagy, azaz a 70-es évek legvége és a 90-es évek második fele között születtél, és így azok közé tartozol, akiket az első „élményhajszoló generáció”-nak neveznek. Ez azt jelenti, hogy annak a generációnak a szülöttje vagy, amelyik már előnyben részesíti az élményeket, a materiális javakkal szemben, vagyis kevésbé „cuccokra” költ, mint utazásokra, fesztiválokra vagy más élményekre, kalandokra. 

Ezért friss anyukaként lépten-nyomon előtörhet belőled a szomorúság, hogy nem tudsz mindenhol ott lenni, ahol szeretnél, és ha néha-néha sikerül is valahol megjelenned, hamarabb el kell jönnöd, így nem tudsz ugyanúgy jelen lenni, és benne lenni a történésekben, mint korábban. Talán már azt is megfigyelted, hogy egyre ritkábban is szólnak Neked a barátaid, ha találkoznak.

Történik ez annak ellenére, hogy Te is - mint ahogyan sokan mások manapság –, azzal az elhatározással készültél a gyerekvállalásra, hogy a Te életedet ugyan nem fogja gyökerestül felforgatni a gyerek, és úgy tervezted, hogy továbbra is aktív társasági életet fogsz majd élni, „ugyanolyan normális maradsz”. Nem fogsz fürdetésre vagy altatásra hazarohanni a találkozókról, nálatok nem lesznek látogatási szabályok, ugyanúgy bármikor felugorhatnak a barátok, mint korábban, nem fogod a baba nyűgös napjára hivatkozva rendszeresen visszamondani a programokat, viszed majd magaddal mindig mindenhova, mondván, a gyerekek úgyis könnyen alkalmazkodnak, a tied is felveszi majd a Te életritmusodat, hiszen minden csak nevelés és hozzáállás kérdése. Aztán legtöbbször valahogy mégsem így történik, és valahogy mégsem lesz semmi sem a régi.

Ha megpróbálod vinni a gyereket a találkozókra, akkor vagy rá, vagy a barátaidra nem tudsz úgy koncentrálni, és csak frusztrált lesz mindenki. Vagy az egész találkozó csak a gyerekről fog szólni, mert mindenki vele foglalkozik, és nem biztos, hogy ez volt a célotok a találkozóval, mert bár biztosan érdekli őket a babád, de feltehetően azért rád is kíváncsiak.  Ha pedig megpróbálod otthon hagyni, és nélküle programot szervezni, napokkal, hetekkel előtte már el kell kezdened a szervezkedést, ha egyáltalán van kire rábízni, illetve még ha lenne is, még mindig ott csücsül a „bűntudat kisördöge” a válladon, aki azzal traktál, hogy hogy tehetsz ilyet, hogy magára hagyod szegény kisbabádat. Aztán ha valahogy sikerül mégis elindulnod otthonról nélküle, a „bűntudat kisördögét” viszed magaddal a válladon, aki mindent megtesz, hogy szabotálja a felszabadult baráti találkozásaidat, vagy egyébként bármilyen más énidő tevékenységedet, legyen az a kozmetikus, vagy egy fél óra futás. Abban az esetben pedig, ha minden sikerül, és végre egy kávézóban ülsz a barátnőddel, vagy egy romkocsmában a barátaiddal, azon kapod magad, hogy legszívesebben folyton kisbabádról beszélnél, hiszen gyakorlatilag ő most az életed, más nem is igen történik veled mostanában, amiről beszélni tudnál. Ez azonban nem biztos, hogy mindenki számára izgalmas téma, sőt néha egyenesen kellemetlen is lehet, elsősorban a még nem babázó barátaid, barátnőid előtt, akiknek akár unalmas, vagy még fájdalmas is lehet a téma. Az pedig számodra lehet fájdalmas, ha észreveszed, hogy ez így van, és egyáltalán nem érdekli őket a kisbabád, és így valójában a Te mostani életed. Így aztán hamar elkezded inkább más anyukák társaságát keresni, akikkel azt érzed, hogy egy nyelvet beszéltek, és sokkal könnyebb összehozni a találkozókat is, hiszen mehettek együtt a játszótérre, vagy valamilyen baba-mama klubba, és tudjátok, hogy nem kell magyarázkodnotok akkor, ha végül az egész délután alatt csak pár mondatot sikerül érdemben beszélnetek egymással.