MyFeed Personalized Content
Terhesség
Cikk
Add this post to favorites

Hajrá Apa! - A várandósság kilenc hónapja apa szemmel

0
0 Értékelések

Milyen érdekes dolog, mennyire mások vagyunk mi édesapák, mint ti édesanyák. Erre már terhességünk első trimeszterében rádöbbentem. Igen azt írtam terhességünk! Miért? Mert az ezzel járó feladatokat és kihívások nagy részét anya végzi, és a vele járó szépségekkel is ő találkozik első körben.

Ápr. 20, 2021

Most viszont közelítsük meg apa oldalról a dolgokat.

 

Hátam mögött egy sima és egy iker várandóssággal leírom, miket tapasztaltam én magamon. Miért is gondolom azt, hogy közös a terhesség is.

Egy olyan figura vagyok, aki szereti az érzelmeit kimutatni és minden percét szereti megélni a pillanatoknak. Viszont, amikor a feleségem várandós lett, nem úgy jöttek az apai érzelmek, mint ahogyan én azt vártam.  

Az elején nem is értettem saját magamat sem, várnunk kellett az első kislányunkra, sőt egy műtéten is átestem, hogy végre legyen egy kisbabánk. Mivel már a folyamat magában is hosszú volt, azt gondoltam, én leszek az az apuka, aki minden pillanatban puszilgatja a felesége pocakját, simogatja, becézgeti…

Ehhez képest éppen az ellenkezője történt. Vártam az apai érzelmek beindulását, persze imádtam a közös ultrahang vizsgálatokat és most is hallom a fülemben a pici szív dobogását, de az érzés, az az igazi apai hajtóerő jóval később érkezett meg.

Természetesen megpusziltam minden nap a pocakot és próbáltam felkészülni az apaságra, viszont rá kellett jönnöm, nem jön az, csak ha majd itt lesz az ideje. Válasszuk most ketté a történeteim: a nagylányom érkezése előtt ismeretlenül, tapasztalatok nélkül, úgy, mint minden kezdő szülő vetettük bele magunkat a sűrűjébe. Példamutató, felelős szülőkként részt vettünk egy tanfolyamon, ahol megkönnyebülve éreztem, hogy a legtöbb apa társam hasonló cipőt húzott, mint ÉN. Várják az érzést, ami végre elindít valamit bennük. Az érzést, amit a játszótéren látunk a többi édesapa szemében. Koránt sem gondoltam, hogy az első igazán komoly szülői impulzust egy leendő „apuka kolléga” váltja majd ki belőlem itt a felkészítőn. Ő volt az, aki mindent tudni szeretett volna, és kellően túl sokat aggódott már akkor is a gyermekéért. Innentől belém költözött a kisördög. Minden ultrahangot és vizsgálatot izgatottan vártam, bízva benne, hogy minden rendben van babával. Éreztem, hogy valami megváltozik, valaki kezd sokkal fontosabb lenni bárminél és bárkinél. Olyan érzés volt ez, amivel ez idáig nem igazán találkoztam. Az igazi áttörést apaságom peremén a születés utáni közös pár perc jelentette. Amikor a kezemben foghattam a kislányomat és rám nézett a hatalmas szemeivel. Ott abban a pillanatban megérkezett minden várt érzelem. 

Arról nem meséltem azonban, hogy biztos közrejátszott az is, hogy a feleségem nagyon jól kezelte és viselte az áldott állapotokat. Rosszullétek nélkül és folyamatos tenni akarással hajtotta végig a kilenc áldott hónapot. Így nulla rigolyával telt ez az időszak, ami valljuk be, megkönnyítette a „kispapa várandósságom is.

Az ikerterhesség igazán más volt, mivel már tudtuk mi fog ránk várni, ráadásul duplázva… Ekkor már biztos voltam abban, hogy most majd megkapom azokat az érzéseket, amiket az első terhességnél nem. Igen ám, viszont azzal nem számoltam, hogy egy másfél éves kislány mindennapjait fogom egyengetni, és ez minden figyelmem igényli majd. Így is lett, hirtelen meggyültek a feladatok. Kicsi lett a lakás, a kocsi a babakocsi… bölcsit kellett találnunk a nagynak, mielőtt érkezett a két kicsi és a feleségem is egyre nehezebben bírta már a hétköznapok terheit két babával a pocakban. Itt már szükségem volt minden előzőleg szerzett tapasztalatra.

Az igazi élményt és apai szintlépést mégis ennek a várandósságnak köszönhetem. Hiszen amíg a feleségem bent volt a kórházban körülbelül egy hónapot (ikerterhességnél ez normális) addig én a nagylányommal teljesen összenőttem. Élesben kellett valódi Apának lennem. Ez a kapcsolat azóta is töretlen. Szóval ennél a várandóságnál talán a rengeteg előkészület és feladat az, ami gátolta a teljes érzelmi apává vallásom. Viszont amint megszülettek az ikrek, minden megváltozott, újra újabb Apai érzésekkel tündököltem, csak akkor már három gyerekkel a hátam mögött. 

Mindent összevetve, valljuk be, várandós kispapának lenni nehéz lelki folyamat minden férfinak. Nincs fizikai kapcsolat még apa és gyermeke között, nem hordunk „terheket”, támogatói szerepben díszelgünk.  Viszont megéri kivárni azt a bizonyos kilenc hónapot, mert utána ránk zúdul az apai érzelmi cunami és mindent másképpen látunk majd.  

Egyszerűen, apa szemmel.

Sánta Dávid

Instagram: @santabros

A képeket készítette: Farkas Hajnalka

rating review icon
Legfrissebb értékelések

Értékelések átlaga

0
0
0 értékelés

Összefoglaló

  • 5 star
    0
  • 4 star
    0
  • 3 star
    0
  • 2 star
    0
  • 1 star
    0

Új értékelést írok