Vegyünk egy egyszerű példát. A porszívó elnyeli a piszkot, aztán egyszer megtelik, és ki kell üríteni. Egyszerűen kiveszed a porzsákot, majd beleborítod a tartalmát a szemetesbe. Teljesen egyértelmű, hogy amíg nem üríted ki a zsákot, addig nem is működik, nem tud több piszkot magába szippantani.
Mindenki így működik, Te is. Néha muszáj kiadni magadból a feszültséget. Azonban anyaként van egy másik funkciód is, egészen mást is képes vagy kezdeni a feszültséggel. Nézzünk egy másik porszívót, egy olyat, ami koszt és piszkot szív magába, de csillogó színes üveggolyókat, illatos virágszirmokat és drágaköveket ad ki helyette. Igazából bármennyi szemetet magába fogad, minél több a piszok, annál több a virágszirom. Ezt a porszívót nem kell kiürítened, porzsákja egy egész életen át gyűjti a koszt, és mégis mindig csak virágokat és drágaköveket szór.
Kisbabád sírása, fájdalma, betegsége hívja elő ezt a képességedet. Minden, ami rossz neki, és még nem tudja, mit tehetne, hogy jobb legyen, azt te átveszed tőle, elnyeled és átalakítod, mint a porszívó a piszkot, és valami olyat adsz helyette, ami segít babádnak, ami megnyugtatja őt. Amikor sír, mosolyt kap és ölelést, hogy érezze, jobb lesz és te itt vagy vele; ha beteg, nem esel kétségbe, azonnal nyúlsz a gyógyszerért határozottan, hogy babád lássa, érezze, hogy kézben tartod a dolgot, és a láz elmúlik. Neki nem kell félni, nem kell izgulni, ezt te mind elnyeled, annyiszor amennyiszer csak igényli, és mindig biztonságot adsz helyette.
Ez a feszültségelszívó szuperképesség egy létező jelenség a pszichológiában, az anya konténer funkciójának hívják. Többek között Wilfred Bion pszichoanalitikus is foglalkozott a kérdéssel. Bion elmagyarázza, hogy babád képtelen arra, hogy erősebb élményeit feldolgozza, ezért ezeket feléd továbbítja azzal a céllal, hogy kezeld ezt helyette. Te pedig befogadod ezeket a kezelhetetlen érzéseket, legyen az bármi, például a sírás, mert fázik vagy éhes, esetleg fáj valamije. Ezek mind szörnyű megpróbáltatások egy csecsemő számára. Éppen ezért azt jelzed vissza babádnak, hogy érted a negatív érzéseit, és azt is, hogy mi az oka, és hogy képes vagy azt kezelni. Azért fontos ez a konténer funkció, mert így megkönnyítheted kisbabád mindennapjait, továbbá ezzel megmutatod, és így szépen lassan meg is tanítod babádnak, hogyan tudja majd magát megnyugtatni.
Talán ezt a funkciót további nehezítésnek érzed, hiszen nem csak a saját, de kisbabád nehézségeit, negatív érzéseit is neked kell feldolgoznod, és közben azt is el kell érned, hogy megnyugodjon. Emellett folyamatosan várod, hogy könnyebb legyen, de valójában mindig van min izgulni, most forognia kell megtanulni, aztán kúszni, majd mászni, aztán járni. Később jön a dackorszak, a szobatisztaság, az óvoda, az iskola, a kiközösítések, a házi feladatok, a szerelmek, az egyetem, és te még mindig csak vársz, mert azt mondták, ha nagyobb lesz, könnyebb lesz. Lehet, hogy idővel valóban könnyebb is lesz, de valamennyi nehézség bármikor szembe jöhet, hiszen bár a babád a segítségeddel idővel megtanulja feldolgozni nehézségeit, azonban anyaként mindig át fogod érezni az érzéseit, örömeit, fájdalmait, nehézségeit, küzdelmeit.
Anya vagy, feszültséget nyelsz el és megnyugtatást adsz helyette, szuperhős vagy, gyermeked hőse. Igen, szereted a szuperképességed, de elárulhatod, mi a nagy titkod, hogy mitől érzed akár csak pillanatokra is azt, hogy megkönnyebbülsz: a te porzsákodat is néha ki kell üríteni, ezért szoktál sírni a zuhany alatt, üvölteni a párnába, táncolni főzés közben, csokit enni a WC-ben, inni egy pohár bort este, mikor mindenki alszik, panaszkodni a barátnődnek, és merengeni azokon az időkön, amikor bármit megtehettél. Igen, mert néha elfáradsz, néha nincs kihez szólni, nincs kivel nevetni, táncolni, önfeledten szórakozni, vagy csak kicsit azt érezni, hogy nem mindig nehéz anyának lenni… Hiányzik az érzés, de hidd el, lesz még ilyen, csak most egy kicsit még szuperhősnek kell lenned.
Az anyává válás kezdeti időszakában természetes, hogy nehéznek érzed az új szereped, hiszen nem csak saját, de kisbabád feszültségét is át kell élned, és át kell dolgoznod úgy, hogy közben ő megnyugodjon. Erőt próbáló feladat ez, várod, hogy könnyebb legyen, de az anyaság egy életre szóló feladat, és valamilyen nehézség bármikor szembe jöhet . Ezért kell megtalálnod és kihasználnod a töltekezés pillanatait, perceit, élvezni a napsütést, a hóesést vagy éppen egy csésze kávét.
Felhasznált irodalom: Malone, J. C., & Dayton, C. J. (2015). What is the container/contained when there are ghosts in the nursery?: Joining Bion and Fraiberg in dyadic interventions with mother and infant. Infant Mental Health Journal, 36(3), 262-274.
Fonagy, P. & Target, M. (2005). Pszichoanalitikus elméletek: a fejlődési pszichopatológia tükrében. Gondolat.
Ha szeretnél többet megtudni az Anyahangoló munkásságáról, fedezd fel blog, Facebook és Instagram oldalaikat is!
